🌳 Óriások nyomában – Csákányosi Szomorú 🌿

Termet: Akár 30 méter magasra is megnőhet. Koronája széles, szabálytalan, ágai gyakran lehajlanak (de nem tévesztendő össze a szomorúfűzzel).

Kéreg: Idősebb korában mélyen, hosszantí irányban repedezett, szürkésbarna.

Levél: Lándzsás, 5-12 cm hosszú, fonákja ezüstösen szőrös - innen kapta a "fehér" nevet, mert a szélben ezüstösen csillog.

Élettartam: Gyorsan nő, de viszonylag rövid ideig él (száz év felett már matuzsálemnek számít), bár a legnagyobb hazai példányok a 200 évet is elérhetik.

Gyógyhatása: A hazánkban is őshonos vízparti fa, a fehér fűz a leghatásosabb, de minden fűz kérge gyógyhatású. Konrad von Megenberg a 14. században a virágokból kisajtolt nedvet ajánlotta láz esetén, a kérget és a levelet összehúzó és erősítő hatásúnak írta le. Dioszkuridész már az ókorban leírta, hogy a kérge, levele és termése összehúzó hatású. A levelek nedvét fülfájásra, a kérget bőrkeményedés és ótvar ellen ajánlotta. A középkori szerzetesek és orvosok lázcsillapításra és fájdalomcsillapítóként is alkalmazták. Adam Lonitzer, 16. századi német orvos hatásosságát köszvényrohamok esetén írta le.

📸 Feladat a megtalálás igazolásához

Ez egy virtuális rejtés, fizikai dobozt nem találsz a helyszínen 🚫📦. A megtalálás igazolásához készíts egy fotót a Csákányosi Szomorúnál 📷 úgy, hogy a képen látszódjon a játékosneved 🏷️ (például egy papírra írva 📝, a telefonod kijelzőjén 📱 vagy egy tárgyadon) vagy te magad 🤳! A képet csatold az igazoló bejegyzésedhez (Log) 📝.

Size: It can grow up to 30 meters tall. Its crown is broad and irregular, with branches often drooping (not to be confused with the weeping willow).

Bark: Deeply cracked longitudinally with a grayish-brown color when older.

Leaf: Lanceolate, 5–12 cm long, with silvery hairy undersides—giving it the name "white" as it shimmers silvery in the wind.

Lifespan: Grows rapidly but lives a relatively short life (over a hundred years is considered ancient), though the largest specimens in Hungary can reach up to 200 years.

Medicinal Properties: A waterfront tree native to Hungary, the white willow is the most effective, but the bark of all willow species has medicinal qualities. Konrad von Megenberg in the 14th century recommended juice pressed from its flowers for fever, describing the bark and leaves as having astringent and tonic effects. Dioscorides described back in antiquity that its bark, leaves, and fruit had astringent properties. He recommended leaf juice for earaches, and the bark against skin calluses and impetigo. Medieval monks and physicians used it as a fever reducer and painkiller. Adam Lonitzer, a 16th-century German physician, documented its effectiveness during gout attacks.

📸 Logging Requirement

This is a virtual cache; there is no physical container at the location 🚫📦. To log your find, take a photo at the Weeping Willow of Csákányos 📷 with your username clearly visible 🏷️ (written on a piece of paper 📝, displayed on your phone screen 📱, or on a personal item) or including yourself 🤳! Attach the photo to your online log 📝.